Játsszunk?
... Lesz, ami lesz... :o))))
Zsebibabánk mosolyával, Arany János versével kívánok mindenkinek boldogabb, szebb Újesztendőt!
"Szívemből kívánom, hogy úgy ünnepeljetek, ahogy szeretnétek!
Azokkal, akiket szerettek!
Békében, áldásban, csendben...
Kívánok az ablakodba fényeket, a fényhez szép csendeket!
A csendhez tiszta vágyakat, a vágyhoz mindig társakat.
Mindig jó társakat!"
És az örök kedvenc...
... amit csak kaphat az ember, az unokája mosolya...
Nagyon szeretem őket.
Jó lenne egyszer a Gergőt is újra velük együtt fotózni!
Ha Ő is úgy akarná.
Nagyon hiányzik!
Mindannyiunknak.
Ma egész nap Zorán dalai voltak a lelkemben. Hallgattam őket, aztán hazaérve, leültem a gép elé, és hallgattam tovább...
Ezt a facebookon leltem, Aranyunknál. Kifeküdtem rajta.
"Kedves Jézuska!
Az idén is dagadó pénztárcát és vékony alakot kérnék ajándékba. De kérlek most végre ne keverd össze a kettőt! Köszi! :-)"
Mi még nem kértünk semmit a Jézuskától, de már tervezgetünk. Megbeszéltük a menüt, eldöntöttük, melyik nap, hol jövünk össze, ki, mit vásárol/főz/süt. Szóval elosztottuk a feladatokat.
Aztán eldöntöttem azt is, hogy mik lesznek az sk. ajándékaim az idén. De pszt! Most még nem mesélhetek róla, mert a családom is olvassa a blogot. Fotózok közben és megmutatom. Egyszer csak... :o)))
Ma Zsebiztünk a Papussal. Gyönyörű, és okos, és naaaagy unokánk van ám! :o))) Szerdán mérték, 3180 gramm volt akkor. Holnap lesz 2 hónapos. Olyan buta közhely, mégis igaz, röpül az idő.
Pár napja kedves vendégünk volt: eljött Zsebi-látogatóba Ilcsi nővére Erdélyből. Nagy öröm volt találkozni vele!
És végül, de nem utolsó sorban megmutatom Zsebi tündéres forgóját. Nagyon szép lett. Itt is szeretném megköszönni Tamcsinak a segítségét. Nélküle nem sikerült volna!
Van egy inci-finci kis videó is róla. A zörejekért elnézést kérek. Kértem hozzá a YouTube-tól zenét, mentettem, és azt "mondták" legyek türelmes, dolgoznak rajta. Eddig nem történt semmi.
Mostanában sok időt töltünk együtt. Amolyan ismerkedősen múlatva az együtt töltött órákat.
Annak idején, amikor ugyanezt tettem Napsugárlánnyal, valahogy több idő volt megszokni egymást. Maya és én egyszerűen belezuhantunk a közepibe. De nagyon!
Igazi energia-bomba, pontosan, mint az anyja. Nem beszél még a felnőttek nyelvén, de remekül tud "előadni" a maga sajátságos baba-hablatyolásával.
Három szó van a szótárában, amit már egészen tisztán tud (és HASZNÁL is!): halló, hami és baba.
A legutolsót úgy tanulta meg, hogy megmutattam neki Zsebi fotóit a telefonomban. Teljesen belehabarodott a pasiba. Nem, mintha nem érteném meg, ugye... :o)))))
Szóval, amikor megérkezem hozzájuk, első dolga extra-követelő hangon kérni (???): BABA! Ez pediglen azt jelenti, hogy Zsebiben fogunk gyönyörködni. Persze ez ellen sincs kifogás, deazééé érdekes élethelyzet, amikor egy tizenhét hónapos, mini-torpedó érvényesíti az akaratát. :o)))))
Történt egyszer, hogy a padlón ülve játszottunk, amikor eszébe jutott megint a BABA! Odaadtam neki a telefont, közben pedig matattam a játékok között. Mire ismét odanéztem, láttam, valahogy más a kijelző, mint amikor csak Zsebi kép van rajta...
Fogalmam sincs hogyan csinálta, de fölhívta Erzsi tántit. Már tizennégy másodperce "beszélgettek", mire kivettem kezéből a telefont.
Mit mondjak? Fuldokoltunk a röhögéstől a tántival. Maya meg úgy nézett rám, mint egy elmeháborodottra. Látnotok kellett volna az arcát!
Én szerettem/szeretem a mai napot is.
Zsebi ma hat hetes, 2530 gramm, csudára gömbölyödik a pofikája, a kis keze, bár még mindig OLYAN APRÓKA! :o))))))))
Ma Szentendrén dolgoztam, egész nap Mayát pesztráltam.
Mielőtt hazaértem, hívott Papusom, hogy Gergő bejelentkezett a fészbúkra, tehát "megvan".
Amikor hazaértem, forró ölelés, és meleg lakás várt.
Folytassam? :o)))
Ugye nem baj, ha nem tudom átváltoztatni a szarkákat énekes madarakká?
Ugye nem baj, ha nem tudom megvédeni a világot minden ártalomtól?
De ígérem, továbbra is NAGYON VIGYÁZOK A CSALÁDOMRA! :o))))))))) És szeretem őket!
Október vége felé ballag az idő, Borókám! Nem baj, ha csepereg az eső.
Gondolj arra, milyen gyönyörű idő volt múlt hét szombaton, és nézd a fák-bokrok színét a kertedben.
Te csak ücsörögj a fotelodban, kezedben egy csésze forró, zamatos teával, és figyeld Zora bolondozását. Mostanra már biztosan megérkezett Roberto is.
Lélekben én is ölellek sok szeretettel... :o))))
Ugye, nem is olyan borzasztóan "nemszeretem" ez a mai nap?
Ezen nagyon jól szórakoztam. Megmutatom Nektek is. Mert egy újszülöttnek, ugye... :o))))
Ma az a kivételes nap volt, amikor bemerészkedtünk a boltba. Sőt! EGYÜTT tettük mindezt. :o)))))
Tébláboltunk az edényes polc előtt, nézegettük a palacsintasütőket.
- Annyira szeretnék egy IGAZÁN JÓ palacsintasütőt! Valaki meglephetne eggyel a szülinapomra, vagy karácsonyra!- mondtam.
Kézbe vettük az összes kiaggatott fajtát, mustráltuk, melyik a legjobb, a megfelelő méretű (nekünk).
Amikor az ominózus kiválasztásra került, Papus rögvest leemelte az egyik példányt, és a kosárba tette.
- Megkaptad karácsonyra.- mondta vigyorogva.
Szerintetek mit akar ez az ember tőlem???
Háborog a lelkem. NEM! DÜHÖS VAGYOK! Nem is kicsit, nagyon!
Felháborodásom oka a címben szereplő két szó... amit volt pofája az anyakönyvi hivatal bürokratájának beírni Zsebibaba születési anyakönyvi kivonatába! Miközben ott állt az asztala (és az orra) előtt a magyar édesapa, és az akkor már magyar-román (a kicsi születésekor még román) állampolgár édesanya.
Mint egy talált gyereknek! Azzal magyarázták, hogy még nincsen meg Ilcsi magyar személyi igazolványa. Hiába mutatta a honosítási okiratot.
Bélus fiunk nem tehette meg az apasági nyilatkozatot, mert Ilcsinek (?!?!?) nincsem Romániából családi állapotot igazoló okirata....
Ez őrület!
Hogy lehetséges ez? Hol is vagyunk most helyileg? Európában?
Mi a fenének ez a fölhajtás a gyorsított állampolgárság megszerzése körül, ha csupán ennyit ér az egész?! Van is meg nincs is... heteken... hónapokon keresztül.
És addig?
Zsebinek nem lehet kiváltani a lakcímkártyáját, a TAJ-kártyát (még TAJ-száma sincs, csak ideiglenes), csak, ha édesanyja kézhez vette a magyar személyi igazolványát. Ami majd jön... egyszer csak. Ki tudja hány hét, vagy hónap múlva.
Ezek nélkül pedig nem lehet sem családi pótlékot, és semmi mást sem intézni! Pffffffffffffffffff!!!!
Be kell valljam, Zsebinek több esze van, mint nekem! Alszik sokat, szeret nyújtózkodni, legközelebb videóra veszem, mert irtó aranyos, ahogy teszi mindezt.
Gyönyörű, fejlődik szépen. Mai méréskor 2350 gramm volt. Tesz a kormányra! Jó sokat. A pelenkába...
Szülei pedig úgy gondolják: "ismeretlen állampolgárságú" gyermekük a legszebb, legaranyosabb, legjobban fejlődő... leglegleg 5 hetes Zsebibaba a világon...
MAGYARNAK nevelik, és megtanítják majd neki, legyen büszke erdélyi-magyar édesanyjára és magyar édesapjára.
Függetlenül az idióta politikusok, idióta rendeleteitől.
Azééé mutatok ám fotót is. Voltunk tegnap unokát imádni... :o))))
Szerintetek hol voltunk ma?
Amikor híre jött, hogy unokánk lesz, azt egy héttel előbb tudtam, mint embör.
Az élményt, amikor először ott állunk az unokánk kiságya mellett, amikor először kézbe vehetjük, azt Papusommal együtt akartam átélni.
Így történt, hogy Zsebibaba már kedd óta otthon van ugyan, de mi csak ma mentünk először, IGAZIBÓL megnézni őt (Papus elutazott pár napra, pont aznap, mikor hazaengedték őket.).
Nincsenek szavaim arra, hogy elmeséljem...
Csak azt tudom mondani: HAZAÉRKEZTEM.
Ezt nem ígérhetem.
Pedig annyi minden van, amiről még nem meséltem.
Először is a legfrissebb Zsebi-fotók. Elsőként az egyik legkedvesebb (pillanatnyilag!)
Nem meséltem még arról sem, hogy gyönyörű kismamánk magyar állampolgár lett. Az ünnepélyes eskütétel hétfőn volt.
Rajta kívül még hetvenhárom ember, köztük teljes családok kapták meg ünnepélyes keretek között a honosítási okiratot.
Még most is itt a gombóc a torkomban, ha magam elé idézem az arcokat. Boldogság, öröm, büszkeség... annyi minden volt leolvasható róluk. Egy idősebb hölgy végig sírt.. amíg kiment aláírni a dokumentumot... amikor átvette a honosítási okiratot. Pár szál virágra és jelképes ajándékra is gondoltak a hivatal dolgozói.
Hálás vagyok a menyemnek, hogy ott lehettem.
Aztán még azt sem meséltem, hogy Sárabogárék hazajöttek Messziországból. Gyönyörű nagylány lett az én Sárámból.
Maya pedig egy huncut-szemű, törpe-torpedó. Hihetetlen akarat van benne.
*
Na és, ahogy a két lány imádja egymást! Azt látnotok kéne!
Lehet hogy folytatódnak a Sára mesék? Talán lesznek mellé Maya regék is... Majd meglátjuk.
De VIGYÁZAT! Mert Zsebi-mesék MINDIG lesznek.
Ha nem is minden nap...
Én szóltam!
* Lehet, hogy inkább ez a kép illett volna az előző Maya-fotó helyére? :o))))))))))))))))))
